Dunaalmás

Weboldal

Dunaalmás, erdők, festői dombok tövében meghúzódó, 1500 lelket számláló gyönyörű Duna parti község Komárom-Esztergom megye északi peremén. Dunaalmás a Gerecse hegység lábánál, közvetlenül a Duna jobb partján, a tatai Öreg-tóból eredő Által-ér mellett terül el. A Gerecse hegység, mely mészkőből áll, csaknem a Dunáig húzódik. Dunára néző lejtőit szőlők és gyümölcsösök borítják. A terület délkeleti része hegyes, a nyugati sík. Ez a síkság a Kisalföld legkeletibb része. A szomszédos falvak: kelet felől Neszmély, nyugat felé Almásfüzitő és Naszály, délre Szomód és Dunaszentmiklós. A területen bőven található 20-24 fokos kénhidrogénes víz. A hegyről a vidék szép látképe tárul a néző elé. Éghajlata kellemes, enyhe és páradús. A levegő tiszta, hirtelen hőváltozások nincsenek és az erős szelek is elkerülik a vidéket. Dunaalmás földrajzi fekvéséből következően a történelemben mindig jelentős szerepet játszott. Területe már ősidők óta lakott hely. Bizonyítja ezt az a nagyszámú lelet, amelyet az építkezések, a földmunkák és ásatások hoztak napfényre.

A község területén feltörő langyos vizű, kéntartalmú források hasznosítására már a római korban odafigyeltek. A melegvizű forrás köré medencét, fürdőházat építettek a rómaiak.

A honfoglaló magyaroknak egy igen érdekes temetőjét találták meg Dunaalmáson. A Tatai úti homokbányában a homok kitermelése során sírokat találtak. Ennek alapján 1959-ben a Kuny Domokos Múzeum munkatársai leletmentő feltárást végeztek. A területen honfoglalás kori leletek kerültek elő, a helyszínen X. századi temetőre bukkantak. A temetkezés legvalószínűbb ideje a központi hatalom előfeltételeinek megteremtése és az államalapítás ideje, tehát a X. század második fele lehetett. Feltételezhető, hogy a dunaalmási temető egy kisebb közösség temetője volt, amelyet több generáción keresztül használtak. A dunaalmási temető addig az egyetlen magyarországi olyan temető, ahol központi tűzhely köré temették el a halottakat.

A település első írásos említése 1093-ban történt egy Szent László királyunk által íródott levélben. Almás abból a füzitői birtokból különülhetett el, amelyet István király adott a pannonhalmi apátságnak.

A tatárjárás alatt Almás is elnéptelenedett. A tatárdúlás során nagy területek váltak lakatlanná. A települések nagy része elpusztult és nem települt újra. A tatárok kivonulása után az elhagyott területeket, falvakat, városokat IV. Béla újra benépesítette a tatárdúlásból megmenekültekkel, nagyszámú külföldi telepesekkel és a visszahívott kunokkal.

Régebbi leírások szerint Mátyás király (1458-1490) többször járt Almáson. Komárom vármegye levéltárának középkori oklevele alapján I. Mátyás király komáromi várában 1490. január 27-én kelt adománylevelében Tóth Balázs jobbágynak Almás községben lévő házát és telkét, Almás és Neszmély községekben fekvő szőlőit minden adózás és kilenced fizetése alól mentesíti.

Az 1606-os Zsitva-toroki békekötés idején a török csapatok Dunaalmás területén táboroztak le. Két szép malma közül - mely a zsámbéki pasa engedelmével épülhetett meg, s a Duna mellett ma is magasodik - a nagyobbik ma felújítás alatt áll. A törökdúlás után Almás újra benépesedett. Az elmenekült emberek visszatértek és hozzáfogtak a romok eltakarításához. A helységnek református lakosai az omladozófélben lévő volt bencés kolostort birtokukba vették, és elkezdték annak kiigazítását. Almás község története szervesen egybeforrott az itteni reformátusság történetével, melynek sok érdekességet tartalmazó tükre és helytörténeti adattára az almási református anyakönyv. \\\"Az anyakönyvvezetés 1713-ban így kezdődik: Az Helvetiai valláson lévő keresztyén gyülekezet örökös könyve avagy matrikulája, melyben minden szükséges és megtartásra és megmaradásra való dolgok irattatnak. Anno 1713. Szenczi Sámuel, prédikátor idejében.\\\"

A török hódoltság után az újra települt katolikusság barokk temploma 1754-1757 között épült.